Egy új rovatot indítok a fenti címmel, melynek célja bemutatni, megismertetni a településünkön lévő alkotásokat.

  Területileg két csoportot alkottam: köztéri illetve a fürdőn belüli alkotások. Szám szerint anyag lesz bőven, felmenőink sok gondot fordítottak településünk felemelkedésére kulturális téren is.
  Viccesen azt is mondhatnánk, hogy Berekfürdőn az egy főre eső alkotások száma kettő.

Na de komolyra fordítva mégis azt hiszem, hogy ezek az alkotások komoly értéket képviselnek.

Lássuk az elsőt.

Az ELSŐ - úgy gondolom - nem lehetne is más mint, Dr. Pávay-Vajna Ferenc emléktáblája. A tábla a strand nyári bejáratánál, a pénztár mellett található.

Na de miért érdemli meg az első helyet?
Ennek a kérdésnek megválaszolásához menjünk vissza egy kicsit az időben.

  Trianon után rengeteg szénhidrogén lelőhelytől és bányáktól fosztottak meg minket. Ezek pótlására indítottak egy szénhidrogén-kutató programot a Tiszántúlon. 1925 -ben egy feltárás a hajdúszoboszlói Bánomkert mellett gázzal kevert termálvizet hozott a felszínre. Ennek eredményeképpen Karcag város vezetése úgy gondolta, hogy a közelben is meg lehetne próbálni. Pávai 1926-ban járta be a határt és itt, a Berekben (a mai Üveggyár területén) találta meg a fúrásra érdemes pontot. 1927 augusztus 22-én indította a fúrást és alig öt hónappal később 1928. január 24 -én délelőtt hatalmas dörrenéssel kitört a kút.

  Tulajdonképpen az ő szakmai tudásának köszönhetjük, hogy ma egy kiváló minőségű gyógyvízben gazdag településen élhetünk.

Szándékosan nem szeretnék többet illetve részletesebben mesélni erről, viszont tudom ajánlani a Berekfürdő története című könyvet, amelyben érdekes részletek rejteznek településünk kialakulásáról.

 Forrás: Elek György: Berekfürdő története

A.L.